2026. augusztus

Van egy időszak az életben, amikor szinte mindenki másért él. Dolgozunk, rohanunk, gondoskodunk, segítünk, gyereket nevelünk. Észre sem vesszük, hogy közben lassan eltűnik egy kérdés az életünkből. Én miben érzem igazán jól magam? Talán ezért olyan nehéz sokaknak, amikor a gyerekek felnőnek. Egyszer csak csend lesz, és ott maradunk önmagunkkal. Van, aki ilyenkor elveszettnek érzi […]

Van egy furcsa tulajdonságunk, embereknek… Amíg egészségesek vagyunk, természetesnek vesszük, hogy mindent megoldunk. Dolgozunk, sietünk, intézzük a feladatainkat, segítünk másoknak. És közben valahogy azt hisszük, hogy mindig erősek leszünk. Aztán egyszer csak történik valami, valami, ami megállít bennünket. És akkor olyasmit veszünk észre, amit a rohanó hétköznapokban talán soha. Hogy mennyi szeretet vesz körül bennünket.

Vannak helyek, ahol könnyebb elengedni a napot   A nyári estéknek van egy különös varázsa. Amikor a nap már nem perzsel, csak melegen simogatja a kertet, ösztönösen lassabban kezdünk mozogni. Nálunk ilyenkor a férjem lenyírja a füvet utána pedig én locsolom meg. Nem sietünk és a levágott füvet sem gereblyézzük össze. Hagyjuk, hogy visszaadjon valamit

Volt már olyan napod, amikor estére teljesen kimerültél? Úgy érezted, egész nap meg sem álltál? Mégis, amikor valaki megkérdezte, mi történt veled aznap, hirtelen nem is tudtad összefoglalni. Mintha csak végigrohantál volna a saját napodon. A gondolataink gyakran előrébb járnak nálunk. Miközben reggelizünk, már a munkahelyen vagyunk fejben, munka közben a bevásárlólistát írjuk, este pedig

Volt már olyan, hogy megláttál egy virágot, és egy pillanatra megálltál? Nem azért, mert különleges volt. Hanem mert valami megmagyarázhatatlan nyugalmat árasztott. lehetett egy magnólia virága egy pipacs egy búzamező szélén vagy egy egyszerű százszorszép, amely csendben nyílt az út mellett Érdekes, hogy a virágok nem beszélnek hozzánk. Mégis képesek érzéseket felidézni. Talán ezért jelennek