Blog

Van egy időszak az életben, amikor szinte mindenki másért él. Dolgozunk, rohanunk, gondoskodunk, segítünk, gyereket nevelünk. Észre sem vesszük, hogy közben lassan eltűnik egy kérdés az életünkből. Én miben érzem igazán jól magam? Talán ezért olyan nehéz sokaknak, amikor a gyerekek felnőnek. Egyszer csak csend lesz, és ott maradunk önmagunkkal. Van, aki ilyenkor elveszettnek érzi […]

Van egy furcsa tulajdonságunk, embereknek… Amíg egészségesek vagyunk, természetesnek vesszük, hogy mindent megoldunk. Dolgozunk, sietünk, intézzük a feladatainkat, segítünk másoknak. És közben valahogy azt hisszük, hogy mindig erősek leszünk. Aztán egyszer csak történik valami, valami, ami megállít bennünket. És akkor olyasmit veszünk észre, amit a rohanó hétköznapokban talán soha. Hogy mennyi szeretet vesz körül bennünket.

Vannak helyek, ahol könnyebb elengedni a napot   A nyári estéknek van egy különös varázsa. Amikor a nap már nem perzsel, csak melegen simogatja a kertet, ösztönösen lassabban kezdünk mozogni. Nálunk ilyenkor a férjem lenyírja a füvet utána pedig én locsolom meg. Nem sietünk és a levágott füvet sem gereblyézzük össze. Hagyjuk, hogy visszaadjon valamit

Volt már olyan napod, amikor estére teljesen kimerültél? Úgy érezted, egész nap meg sem álltál? Mégis, amikor valaki megkérdezte, mi történt veled aznap, hirtelen nem is tudtad összefoglalni. Mintha csak végigrohantál volna a saját napodon. A gondolataink gyakran előrébb járnak nálunk. Miközben reggelizünk, már a munkahelyen vagyunk fejben, munka közben a bevásárlólistát írjuk, este pedig

Volt már olyan, hogy megláttál egy virágot, és egy pillanatra megálltál? Nem azért, mert különleges volt. Hanem mert valami megmagyarázhatatlan nyugalmat árasztott. lehetett egy magnólia virága egy pipacs egy búzamező szélén vagy egy egyszerű százszorszép, amely csendben nyílt az út mellett Érdekes, hogy a virágok nem beszélnek hozzánk. Mégis képesek érzéseket felidézni. Talán ezért jelennek

Volt már olyan, hogy valamit azért nem kezdtél el, mert attól féltél, nem lesz elég szép? Vagy elkészültél vele… és mindenki megdícsérte. Te mégis csak azt az egy apró hibát láttad benne. a kissé ferde vonalat a nem egészen egyforma formákat Vagy azt gondoltad: „legközelebb biztos jobban sikerül” Furcsa dolog ez. Sokszor sokkal szigorúbbak vagyunk

Van egy pillanat, amikor egy ház többé már nem csupán falakból, bútorokból és tárgyakból áll. Otthonná válik. De vajon mitől történik ez meg? Sokan azt gondolják, hogy egy szépen berendezett nappali, egy új bútor vagy egy frissen festett fal teszi különlegessé a lakást. Pedig az otthon ennél sokkal több. Az otthon nem attól lesz szép,

Gyerekként szinte mindannyian alkottunk. Rajzoltunk, festettünk, homokvárat építettünk és papírból vágtunk ki formákat. Nem azért, mert tökéletesek akartunk, hanem mert egyszerűen jólesett. Aztán valamikor útközben valami megváltozott. Egyszer csak fontosabb lett: hogy szép legyen hogy ne hibázzunk hogy mások mit gondolnak róla És sokan ekkor tették félre az alkotást. Nem azért, mert elveszítették a kreativitásukat.

Van egy különös pillanat, amelyet szinte minden alkotó ismer. Leülünk valami elé. Elővesszük az ecsetet, a fonalat, a ceruzát… vagy éppen az üvegfóliát és az ólomcsíkot. Aztán egyszer csak megszűnik körülöttünk a világ. Nem nézzük az órát, nem gondolunk a teendőkre. Csak arra figyelünk, ami éppen a kezünk alatt formálódik. Talán ezért szeretünk alkotni, mert

  Amikor ajándékot keresünk valakinek, valójában nem egy tárgyat szeretnénk adni. Egy érzést szeretnénk átadni. Azt szeretnénk, hogy amikor kibontja a csomagot, elmosolyodjon. Hogy érezze: gondoltunk rá, ismertük az ízlését, és olyan meglepetést választottunk, amely valóban róla szól. A legszebb ajándékok nem feltétlenül a legdrágábbak. Sokkal inkább azok, amelyekhez egy történet vagy egy személyes gondolat