Volt már olyan napod, amikor estére teljesen kimerültél? Úgy érezted, egész nap meg sem álltál?
Mégis, amikor valaki megkérdezte, mi történt veled aznap, hirtelen nem is tudtad összefoglalni.
Mintha csak végigrohantál volna a saját napodon. A gondolataink gyakran előrébb járnak nálunk.
Miközben reggelizünk, már a munkahelyen vagyunk fejben, munka közben a bevásárlólistát írjuk,
este pedig már a holnapot szervezzük.
Sokszor nem is vesszük észre, hogy a testünk itt van, de a figyelmünk valahol egészen máshol jár.
A kutyánk egészen másképp él
Figyelted már, hogyan örül neked, amikor hazaérsz? Nem érdekli, milyen napod volt.
Nem azon gondolkodik, hogy tegnap mi történt, és nem aggódik a holnapi feladatok miatt.
Egyszerűen csak örül annak, hogy ott vagy teljes figyelmével. Talán ezért olyan megnyugtató a társaságuk.
Ők nem a múltban élnek, nem is a jövőben, hanem abban az egyetlen pillanatban, amely éppen most történik.
Vajon mikor veszítettük el ezt a képességet?
Gyerekként még mi is ilyenek voltunk.
- Képesek voltunk hosszú percekig nézni egy felhőt.
- Megcsodálni egy bogarat.
- Vagy órákon át építeni valamit anélkül, hogy siettünk volna.
Aztán felnőttünk és közben megtanultuk, hogyan legyünk hatékonyak.
Csak éppen azt felejtettük el, hogyan legyünk jelen.
A szakemberek szerint a folyamatos figyelemmegosztás nemcsak fárasztó, hanem csökkenti azt az élményt is, hogy valóban megéljük a pillanatot. Nem feltétlenül azért érezzük magunkat kimerültnek, mert túl sok dolgunk van, hanem mert a figyelmünk egész nap újra és újra irányt vált.
Amikor alkotunk, valami megváltozik
Talán ezért szeretem ennyire a díszüveget. Amikor elkezdek dolgozni egy mintán, egyszer csak elcsendesedik minden.
- már nem a telefonomra figyelek
- nem a bevásárlólistára
- nem arra, mi vár rám holnap
Csak a következő vonalra, az üvegre, a fényre.
Arra az egyetlen mozdulatra, amely éppen a kezem alatt születik.
Amikor alkotunk, mi is egy kicsit úgy vagyunk jelen, mint a kutyánk. Nem a tegnappal foglalkozunk, nem a holnappal. Csak azzal az egyetlen vonallal, amit éppen meghúzunk.
És talán éppen ezért érezzük magunkat nyugodtabbnak, amikor befejezzük.
💡 Tudtad?
A pszichológiai kutatások szerint azok a tevékenységek, amelyek teljes figyelmet igényelnek – például a rajzolás, a kézműves alkotás vagy a festés –, gyakran segítenek csökkenteni a belső gondolati zajt. Ezért sokan egy kreatív tevékenység után kiegyensúlyozottabbnak és nyugodtabbnak érzik magukat.
Egy csendes pillanat
Ma alkotás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy a macska ugyanúgy a fénycsíkot figyeli az ablakon, mint én.
Talán ő nem a mintát látta, csak azt, amit mi, emberek néha elfelejtünk észrevenni.
A napfényt, a csendet, a mozdulatlanságot.
Azt az apró szépséget, amely mindig ott van körülöttünk.
Csak ritkán állunk meg elég hosszú időre ahhoz, hogy észrevegyük.
Lehet, hogy nem több időre vágyunk
Sokszor azt mondjuk: „Bárcsak több szabadidőm lenne.”
Pedig lehet, hogy nem is több időre van szükségünk. Hanem több olyan pillanatra, amikor valóban jelen vagyunk.
- lehet ez egy séta a kutyával
- egy csendes reggeli kávé
- vagy egy délután, amikor hagyjuk, hogy a fény végigfusson egy üveglapon
Nem mindig a nagy változások hozzák el a nyugalmat. Néha egyetlen tudatosan megélt pillanat is elég ahhoz, hogy újra kapcsolódjunk önmagunkhoz.
„A fény nem siet. Mégis minden reggel megérkezik. Talán nekünk sem kell mindig rohannunk ahhoz, hogy megéljük a nap legszebb pillanatait.”
— Aurora Díszüveg
