Gyerekként szinte mindannyian alkottunk. Rajzoltunk, festettünk, homokvárat építettünk és papírból vágtunk ki formákat.
Nem azért, mert tökéletesek akartunk, hanem mert egyszerűen jólesett.
Aztán valamikor útközben valami megváltozott. Egyszer csak fontosabb lett:
- hogy szép legyen
- hogy ne hibázzunk
- hogy mások mit gondolnak róla
És sokan ekkor tették félre az alkotást. Nem azért, mert elveszítették a kreativitásukat. Hanem mert elveszítették a bátorságukat.
Talán nem is alkotni félünk. Hanem attól, hogy nem leszünk elég jók.
„Én ehhez nem vagyok ügyes.”
Ismerős ez a mondat?
Vagy talán ezek valamelyike?
- „Én még egy egyenes vonalat sem tudok húzni.”
- „Nekem nincs kézügyességem.”
- „Mások sokkal kreatívabbak nálam.”
Érdekes módon ezeket ritkán mondják a gyerekek. Ők egyszerűen csak nekilátnak. A félelmet legtöbbször később tanuljuk meg.
Amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal, amikor kritikát kapunk.
Vagy amikor elhisszük, hogy csak annak érdemes alkotni, aki igazán tehetséges.
Pedig a kreativitás nem kiváltság. Sokkal inkább egy olyan képesség, amelyet használat közben fedezünk fel magunkban.
A tökéletesség csapdája
Képzeld el, hogy veszel egy új füzetet.Gyönyörű tiszta, hófehér lapokkal.
Előfordult már veled, hogy olyan sokáig nem mertél beleírni, mert féltél elrontani az első oldalt?
Furcsa érzés. Pedig csak egy üres papírról van szó. És mégis…
Pontosan ugyanez történik sokszor az alkotásnál is.
Amíg a fejünkben él egy elképzelés, addig tökéletes.
Abban a pillanatban azonban, hogy elkezdjük megvalósítani, megjelennek a hibák is.
És ez teljesen természetes.
Nem azért nem alkotunk, mert nincs tehetségünk. Hanem mert túl hamar szeretnénk tökéletes eredményt.
Mi történik, amikor mégis belevágunk?
Az első vonal talán bizonytalan. Az első mozdulat óvatos.
Az első alkotás messze nem olyan, mint amit elképzeltünk.
És mégis… valami egészen különös történik.
Már nem azon gondolkodunk, hogy elég jók vagyunk-e.
Hanem azon, mi legyen a következő lépés.
A figyelmünk lassan áthelyeződik a félelemről a kíváncsiságra.
És ahol megjelenik a kíváncsiság, ott a félelem lassan elveszíti az erejét.
💡 Tudtad?
A pszichológusok szerint az emberek gyakran túlbecsülik mások véleményének jelentőségét. Ezt spotlight-hatásnak nevezik. Olyankor azt hisszük, mindenki a hibáinkat figyeli, miközben a legtöbben valójában a saját bizonytalanságaikkal vannak elfoglalva.
Talán ezért érezzük sokkal nagyobbnak a kockázatot, mint amekkora valójában.
Ezért szeretem a díszüveget
Amikor először kezdtem újra díszüveget készíteni, bennem is ott voltak ezek a kérdések.
- Sikerülni fog?
- Emlékszem még a technikára?
- Mi lesz, ha nem olyan lesz, mint elképzeltem?
Aztán egyszer csak rájöttem valamire. Nem az első elkészült minta volt a legfontosabb. Hanem az, hogy újra mertem elkezdeni.
És ez sokkal nagyobb lépés volt, mint bármelyik elkészült alkotás.
Talán minden kreatív út ugyanott kezdődik. Nem az első sikeres alkotásnál. Hanem annál a pillanatnál, amikor a félelem ellenére is azt mondjuk: „Megpróbálom.”
🌿 Egy pillanatra állj meg…
Van olyan dolog az életedben, amit régóta szeretnél kipróbálni, de mindig találsz egy okot arra, hogy majd később kezdj bele?
Lehet, hogy nem a megfelelő pillanatra vársz.
Lehet, hogy csak arra az egyetlen lépésre, amellyel végre elhiszed magadról: képes vagy rá.
.
„A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk. Hanem azt, hogy a félelem ellenére is megtesszük az első lépést.”
— Aurora Díszüveg
