Van egy különös pillanat, amelyet szinte minden alkotó ismer.
Leülünk valami elé. Elővesszük az ecsetet, a fonalat, a ceruzát… vagy éppen az üvegfóliát és az ólomcsíkot.
Aztán egyszer csak megszűnik körülöttünk a világ. Nem nézzük az órát, nem gondolunk a teendőkre.
Csak arra figyelünk, ami éppen a kezünk alatt formálódik.
Talán ezért szeretünk alkotni, mert ilyenkor egy kis időre önmagunkhoz is közelebb kerülünk.
Amikor már túl sok minden történik körülöttünk
Észrevetted már, milyen ritkán vagyunk igazán jelen?
Reggel még el sem indult a nap, de már azon gondolkodunk, mi vár ránk délután.
- munka
- napi teendők és feladatok
- gyerek, párunk
Miközben egyikkel végzünk, fejben már a következőn járunk.
Sokszor estére úgy érezzük magunkat, mintha egész nap futottunk volna…
…mégsem tudnánk megmondani, mikor álltunk meg akár csak öt percre.
Talán nem is a fáradtság merít ki bennünket a legjobban. Hanem az, hogy a figyelmünk egész nap darabokra szakad.
Ez az egyik oka annak, hogy olyan nehéz igazán kikapcsolni.
Az alkotás visszahoz a jelenbe
Amikor alkotunk, valami érdekes történik. A figyelmünk végre nem tízfelé oszlik csak egyetlen dologra összpontosít.
- egy vonalra
- egy formára
- egy színre
A pszichológusok ezt gyakran flow állapotnak nevezik.
Ilyenkor annyira belemerülünk abba, amit csinálunk, hogy szinte megszűnik az időérzékünk.
Nem azért, mert eltűnnek a problémáink. Hanem mert végre nem azok irányítják minden gondolatunkat.
Néha nem több szabadságra van szükségünk, csak néhány nyugodt percre, amikor teljesen jelen lehetünk.
Nem a tökéletesség gyógyít
Sokan azért nem kezdenek bele valami újba, mert azt mondják:
- „Én nem vagyok ügyes.”
- „Biztos elrontom.”
- „Mások sokkal kreatívabbak nálam.”
Pedig érdekes módon az alkotás öröme nem akkor születik meg, amikor valami tökéletes lesz, hanem sokkal korábban.
Abban a pillanatban, amikor végre megengedjük magunknak, hogy ne akarjunk tökéletesek lenni.
Talán ezért olyan felszabadító alkotni, mert egy kis időre nem kell megfelelni senkinek.
💡 Tudtad?
Amikor teljes figyelemmel belemerülünk egy alkotó tevékenységbe, az agyunk kevésbé foglalkozik a folyamatos belső gondolatáradattal. Emiatt sokan nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat egy kreatív tevékenység után. Ez az egyik oka annak, hogy az alkotás sok ember számára valódi feltöltődést jelent.
A saját kezünk nyoma
Van egy pillanat, amikor hátrébb lépünk, ránézünk arra, amit készítettünk…és elmosolyodunk.
Nem azért, mert hibátlan, hanem mert tudjuk, hogy ezt mi hoztuk létre.
Abban a tárgyban ott van az időnk, a figyelmünk, a türelmünk és egy kicsit mi magunk is.
Az alkotás nemcsak tárgyakat formál. Lassan bennünket is formál közben.
Talán ismerős az az érzés, amikor egy nehéz nap után úgy érzed, semmi kézzelfoghatót nem sikerült elvégezned. Egész nap elfoglalt voltál, mégis marad benned egy furcsa hiányérzet.
Amikor azonban létrehozol valamit a saját kezeddel – legyen az egy rajz, egy sütemény, egy virágágyás vagy egy díszüveg –, az agyad egy nagyon fontos üzenetet kap:
„Képes vagyok értéket teremteni.”
Talán ezért őrizzük meg olyan sokáig az első saját alkotásainkat. Nem azért, mert azok a legszebbek. Hanem mert emlékeztetnek arra a pillanatra, amikor először hittük el magunkról: „Én ezt tényleg meg tudtam csinálni.”
Ez az érzés sokkal mélyebb, mint egy pillanatnyi öröm.
- Erősíti az önbizalmunkat.
- Segít újra bízni a saját képességeinkben.
- És emlékeztet arra, hogy nemcsak fogyasztói vagyunk a világnak, hanem alkotói is.
Talán ezért olyan nehéz megfogalmazni, miért esik olyan jól alkotni. Nem azért, mert tökéletes lett.
Hanem mert egy kis időre újra megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk létrehozni valamit, ami korábban még nem létezett.
És néha éppen erre az érzésre van a legnagyobb szükségünk.
Ezért szeretem a díszüveget
Számomra a díszüveg soha nem csupán egy elkészült minta, hanem azok a csendes órák, amikor megszűnik a rohanás.
Amikor csak a következő vonalra figyelek, az üvegre, a fényre, arra, ami éppen a kezem alatt születik.
És egyszer csak azt veszem észre, hogy sokkal nyugodtabb lettem, mint amikor elkezdtem. Talán ezért hiszem, hogy az alkotás nem luxus.
Hanem egy olyan ajándék, amelyet néha saját magunknak kell megadnunk.
🌿 Egy pillanatra állj meg…
Mikor volt utoljára olyan tevékenység az életedben, amikor teljesen megfeledkeztél az időről?
.
„Az alkotás nem a tökéletességről szól. Hanem arról a pillanatról, amikor végre újra önmagadra figyelsz.”
— Aurora Díszüveg
