Van, aki azt mondja, futás közben tisztul ki a feje.
Más órákig képes kertészkedni, horgászni, festeni, kötni vagy barkácsolni.
Valaki egy könyv mellett felejti el az időt, másnak ehhez ki kell mennie az erdőbe.
És vannak, akik évekig keresik azt a valamit, amiről mások olyan könnyedén mondják:
„Ez teljesen kikapcsol.” Néha egészen váratlanul találunk rá valamire, ami újra lelkesedést hoz a mindennapjainkba.
De mit jelent egyáltalán kikapcsolni?
És honnan tudhatjuk, mi az, ami valóban pihentet bennünket?
Nem biztos, hogy attól pihenünk, hogy nem csinálunk semmit
Egy fárasztó nap után könnyű azt gondolni, hogy csak le kell ülni.
Bekapcsoljuk a tévét, elővesszük a telefont, görgetünk egy kicsit és a testünk valóban megáll.
Közben azonban a fejünkben sokszor tovább zakatol minden.
- Mit nem fejeztem be ma?
- Mit kell holnap elintéznem?
- Vajon válaszoltam arra az üzenetre?
- Mit kellene még megcsinálnom?
Talán ezért fordul elő, hogy egy óra pihenés után sem érezzük magunkat igazán kipihentnek.
Mert lehet, hogy a testünk leült, de a figyelmünk nem pihent meg.
Amikor egyszer csak elfelejtjük megnézni az órát
Talán az egyik legjobb jel az, amikor megszűnik számunkra az idő. Nem azért, mert unatkozunk.
Éppen ellenkezőleg. Annyira benne vagyunk valamiben, hogy egyszer csak arra eszmélünk:
„Már ennyi az idő?”
- Lehet, hogy valaki éppen egy növényt ültet át.
- Egy régi bútort újít fel.
- Süt valamit.
- Kirak egy puzzle-t.
- Fest, varr, horgászik, szerel vagy zenét hallgat.
- Nem gondolkodik azon, hogy most éppen „pihen”.
Egyszerűen csak jelen van abban, amit csinál.
És talán éppen ez az egyik legfontosabb nyom.
Nem mindenkinek ugyanott van a kikapcsológombja
Sokáig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vannak „jó” hobbik.
Sportolni hasznos, olvasni értékes, kertészkedni nyugtató, kézműveskedni kreatív.
De mi van akkor, ha te egyikben sem érzed jól magad? Semmi.
- Lehet, hogy téged egy motor szétszerelése kapcsol ki.
- Vagy a sütés.
- A fotózás.
- Egy hosszú séta.
- A horgászat.
- A tánc.
- A növények gondozása.
- Néha az a hely is segít lelassulni, amelyet nap mint nap otthonnak nevezünk.
Vagy az, hogy órákig tervezgetsz valamit, amit talán soha nem fogsz megvalósítani. 🙂
Nem az számít, minek nevezzük. Hanem az, mit történik velünk közben.
Talán rossz kérdést teszünk fel magunknak
Sokszor azt kérdezzük:
„Mihez van tehetségem?”
Pedig lehet, hogy először egészen mást kellene kérdeznünk:
- „Mit csinálok szívesen akkor is, ha senki nem látja?”
- Mi az, amit nem azért teszek, mert hasznos?
Nem azért, mert :
- pénzt keresek vele
- mert valakinek szüksége van rá
- mert jól kell teljesítenem benne
Hanem egyszerűen azért, mert jó érzés csinálni.
Lehet, hogy nem vagyunk különösebben ügyesek benne, de ki mondta, hogy kell?
Nem kell kreatívnak lenned ahhoz, hogy alkoss
Talán az egyik legnagyobb akadály éppen az, amikor előre eldöntjük magunkról:
„Én nem vagyok kreatív.”
De vajon mit jelent kreatívnak lenni?
- Gyönyörűen rajzolni?
- Mindig új ötletekkel előállni?
- Olyan dolgokat készíteni, amelyeket mások megcsodálnak?
Szerintem nem feltétlenül.
- Lehet, hogy a kreativitás néha csak annyi, hogy kiválasztunk két színt, amelyek nekünk tetszenek.
- Elültetünk három virágot egymás mellé.
- Másképp rendezzük el a könyveket a polcon.
- Kipróbálunk egy új receptet.
- Vagy elkészítünk valamit a saját kezünkkel, és közben rájövünk: „Hé, ezt én csináltam.”
Nem kell művésznek lennünk ahhoz, hogy örömünket leljük az alkotásban.
Honnan tudhatod, hogy megtaláltad?
Talán nincs rá teszt, de vannak apró jelek:
- Nem nézed folyton az órát.
- Nem azon gondolkodsz közben, mi vár még rád.
- Kíváncsi vagy arra, mi lesz a következő lépés.
- Egy hiba nem feltétlenül bosszant, inkább azon kezdesz gondolkodni, hogyan lehetne kijavítani.
- És amikor abbahagyod, lehet, hogy fizikailag elfáradtál. Mégis valahogy több energiád van, mint amikor elkezdted.
Talán ez az egyik legfurcsább része, hogy valami elfáraszt, miközben mégis feltölt.
És mi van, ha még nem találtad meg?
Akkor talán nem keresni kell, hanem próbálgatni.
Nem kell rögtön új felszerelést vásárolni vagy eldönteni, hogy mostantól ez lesz „a hobbim”.
Próbálj ki valamit egyszer, aztán valami mást. És ne azt figyeld, hogy jól csináltad-e.
Hanem azt:
- Milyen voltál közben?
- Nyugodtabb?
- Kíváncsibb?
- Vidámabb?
- Elfelejtetted néhány percre azt, ami egész nap nyomasztott?
- Szeretnéd még egyszer csinálni?
Ha igen, lehet, hogy találtál valamit.
Én is így találtam vissza valamihez
Nekem ilyen lett újra a díszüveg. Nem azért, mert szükségem volt még egy feladatra az életemben.
Abból, azt hiszem, mindannyiunknak jut elég. 😊
A díszüveg évekkel korábban már része volt az életemnek, aztán hosszú időre háttérbe került. Végül mégis visszatalált hozzám.
Hanem azért, mert amikor tervezek, fóliát választok, egy vonalat igazítok vagy azon gondolkodom, hogyan essen majd át a fény egy elkészült mintán, egy időre minden más elcsendesedik.
Nem gondolkodom azon, hogy kikapcsolódom, egyszerűen megtörténik.
Talán ezért született meg később az Aurora Díszüveg gondolata is.
Nem azért, hogy mindenkiből díszüvegkészítő legyen.
Hanem mert szeretném megmutatni ezt a lehetőséget azoknak is, akik talán még keresik, mi az, amiben örömüket lelik.
Lehet, hogy valaki kipróbálja, és azt mondja:
„Ez nem nekem való.”
És ez teljesen rendben van.
De lehet, hogy valaki egyszer csak azon kapja magát, hogy eltelt két óra, ő pedig még mindig ott ül egy készülő virág fölött, és azon gondolkodik:
„Csak ezt az egy levelet még felteszem…” 😄
Talán akkor megtalált valamit.
Nem kell hasznosnak lennie
Felnőttként különösen nehéz olyan dolgokra időt adni, amelyeknek nincs kézzelfogható „értelmük”.
Mindig akad valami fontosabb: mosás, munka, bevásárlás, család, telefonok, ügyintézés
Pedig talán nem minden percünknek kell valamit termelnie.
Van, amikor elég, ha egy tevékenység visszaad valamit nekünk.
- Nyugalmat.
- Kíváncsiságot.
- Örömöt.
- Vagy egyszerűen azt az érzést, hogy egy kis időre megint csak önmagunk voltunk.
És lehet, hogy végül nem is azt kell megtalálnunk, ami kikapcsolja az agyunkat.
Hanem azt, ami annyira magával ragad, hogy egy időre nem akarunk máshol lenni.
„Nem az számít, hogy kreatívnak tartod-e magad. Hanem hogy megtalálod-e azt, amiben örömödet leled.”
Aurora Díszüveg
